Székely Szállás Vendégház

Természeti értékek

Erdövidék földjén minden földtörténeti korszak képzödményeit megtaláljuk. Változatos forma- és szingazdagság jellemzi a vulkánikus, üledékes és átalakult eredetü közetek és ásványok világát. Ezzel a sokrétü és bonyolult földtani felépitéssel kapcsolatosak a vidék, értékesithetö ásványi kincsei is, mint a szén, vasérc, kovaföld (diatomit), mészkö, a külömbözö fajtájú épületkövek, a betonit, opál, szerpentin és az azbeszt.
Az utóvulkáni müködéseknek köszönhetö a vidék közel másfélszáz ásványvizforrása. A források vegyi összetétele nagyon változatos, gyógyhatásuk pedig külömbözik.

A medencét körülvevö hegykeret magassága 600 és 1550 m között váltakozik. A nyugati irányból érkezö utas elöször az északkeleti látóhatáron kéklö Dél-Hargita vonulatát pillantja meg. Ennek Nyugati pereme Erdövidék szerves részét alkotja.

A Vargyas patak és a Hagymási hágó közötti mészköképzödményekben és átalakult közetekben gazdag hegyszakasz, a Gódra legmagasabb pontja a Dugaszó-tetö (1012 m). Ebben az övezetben található megyénk egyetlen karsztos területe, szép dolinákkal. Az itt levö Kecskehim mészkösziklánál, Kajibásköben és a Merke-tetö északi oldalában barlangszerü bemélyedések találhatók.
Gyakran látogatják a turisták tavasszal, május derekán a Hagymási nárciszrétet, ahol tömegesen nyilik a nárcisz (“kákvirág”) és a zergeboglár (“pünkösdi rózsa”). A Hagymást délröl határoló hegygerincen, az ún. Lapiason pedig Kustaly vára középkortól omladozó romjait fedi sürün nött bozot.
A Vargyas patak mentén, amely egyébként a Persány és Dél-Hargita közötti határt alkotja, erdökitermelö út vezet a Homoródalmási cseppköbarlanghoz, a Vargyas patak völgyének festöi mészköszurdokához. A völgy bejáratának elöterében fekszik a megyénk északnyugati települése, Vargyas.

A Baróti medencét körülvevö hegykoszorut körös-körül egy hegylábi dombsor összefüggö övezete kiséri, amelynek magassága 520 és 600 m között váltakozik. Ez az övezet szerkezeti szempontból a medencekitöltö fiatal üledékek zónájába tartozik. Az erozió által legömbölyitett és kultúrnövényekkel boritott dombhátak formájában könnyen felismerhetö. A tájegység jellegzetes részei a Barót feletti Tökéstetö (576 m), Aratás teteje (580 m) és az Ágostonfalva feletti Deasupra Dosului (620 m).
A hegylábi dombsor és a kimondott sikság közötti határvonalat a dombok 20-30 m magas meredek lejtöi képezik. Ezek igen szegények teraszmaradványokban. Az erdövidéki sik területek ó- és új-aluviális térszineinek magassága 460 és 490 m között váltakozik. Az Oltkanyar környékére esik a medence legmélyebb pontja (486 m), amely egyben a vidék vizfolyásainak erózióbázisát is képezi. A Kormos és a Barót, valamint az Olt folyását követö sikságot, a pár méterrel magasabb folyóvizi teraszok uralják. Ezek nyelvszerüen nyúlnak be a sikságra. Itt van a Baróti medence alacsony kettös kijárata: az Olt-folyosón “felfelé” Brassó, illetve “lefelé” Alsórákos felé.
Az Oltkanyar környékén, füz és égerbokrok sorai között vezet a Zarándok útja, amelyet már a rómaiak ismertek és használtak. Valószinü, hogy az olthévizi római tábort kötötte össze a baróti Véceren álló örtoronnyal.
Déli irányban az Olt füzek szegélyezte medrét alacsonyfekvésö rétek kisérik. Egyhanguságukat a folyó helyenkénti hatalmas meánderei és holtmedrei teszik változatossá.
Tehát a Baróti medence arányosan és változatosan felépitett tájegység.

A vidék kiterjedt erdöségeiben számos vadállat él. A Dél-Hargita zónájában érzi igazán otthon magát a gimszarvas, hiúz és a fajd. Vadgazdasági szempontból védett állat a nyest. Közismertebbek a farkas, a vaddisznó, a róka, a vadmacska, a barnamedve és a nyúl. Védett madarak a fekete gólya (Ciconia nigra) és a nagy fülesbagoly (Bubo bubo). A Lucsban, Bodvajban és a Kakukkhegyen, egyszóval hegyvidékeinken mindenütt ahol nyugalmat és kedvezö eletfeltételeket talál, jelen van a keresztes vipera. 
Gyorsvizü hegyipatakokban sok a pisztrang. A sikvizek közönséges halai a fejes dombolykó, márna, paduc és a ponty.
 

Forrás:Internet